7 év középvezetői tapasztalattal a hátam mögött mondhatom, én sokszor éreztem magam satuban. Szinte mindennapos volt az a két oldalú nyomás, ami pozíciómban ért engem vezetői tevékenységem során. A kezdetekkor nehéz is volt feldolgozni mindazt a stresszt, amit ez a középen helyezkedés okozott számomra. Kezdő vezető voltam és fiatal nő, minden igyekezetemet felemésztette a megfelelési kényszer egyrészt a felső vezetés felé, másrészt a csapatomnak.

Aztán belerázódtam. Megtanultam a tulajdonostól és a felső vezetéstől érkező különböző rendű, rangú és súlyú utasításokat, szemléletváltásokat, stratégiákat, projekteket helyén kezelni és úgy végrehajtani és végrehajtatni, hogy a csapatom ebből a folyamatos változásból és váltásból mindig a lehetőségeket lássa meg leginkább. Megtanultam azt is, hogyan kell a közel 100 fős csapat napi szintű problémáit, kéréseit priorizálni, megoldani, emberek közti ellentéteket kezelni.
Mindezt úgy, hogy kezdő vezetőként magam is tanultam. Szinte minden vezetői dilemma rám zúdult és nem külön-külön, hanem ahogy kell, csőstől, egyszerre. Küzdöttem az időgazdálkodással, a delegálással, a motiválással, a kommunikációval. Szinte a munkahelyemen éltem, felborult a magánéletem, nehezen küzdöttem meg a stresszel.
Ráadásul, mint minden kezdő vezetőt, engem is tréningről tréningre küldtek, hogy gyorsan és hatékonyan fejlesszem vezetői tárházamat. Persze minden tréningen tudtam, hogy igen erre is, meg arra is szükségem van, de ott motoszkált bennem, hogy mikor fogom én mindezt átültetni a vezetői gyakorlatomba, mikor folyton-folyvást tüzet oltok?!

Vezetői mivoltom első másfél évében rengeteg alkalommal éreztem úgy, hogy mindjárt rám szakad az ég.
Manapság sokszor és sok helyen elmondom azt, hogy akkor, ott nagyon kellett volna nekem egy coach. Ugyan így is megoldottam, persze, hiszen sorba tettem a feladatokat és kitartóan végig jártam az utamat, de mégis.
Mindez csak most tűnik ilyen egyszerűnek. Ki tudja hány és hány zsákutcát, elhibázott döntést, téves stratégiát kerülhettem volna el, ha egy jó coach támogat? Mennyibe is került cégemnek az én „tanulópénzem”?

Én hiszem, hogy a coach támogatásával legalább egy fél évvel korábban értem volna meg a vezetői feladatokra úgy, hogy az a vállalat és az általam vezetett csapat megelégedésére egyaránt szolgált volna. Hiszem, hogy a számszerűsített, elvárt eredményeket korábban is hoztuk volna a csapattal. Talán még sportolni is eljutottam volna néha, hogy levezessem a stressz, és még az is lehet, hogy az akkori barátom nem hagy el, mondván engem csak a munkám érdekel.
Coachként ma hivatásomnak tekintem a fiatal, kezdő vezetők támogatását. Értem és érzem miről beszélnek, amikor úgy kezdik: „Ez biztosan hülyeség és más vezetők simán megoldják, de….”
Milyen dilemmák megoldásában tud egy coach a fiatal vezetőnek támogatást nyújtani?

Hogyan kezelje a rá zúduló feladatokat, hogyan priorizáljon?
Hogyan adjon megfelelő formában visszajelzést a munkatársaknak a teljesítményükre vonatkozóan?
Hogyan kommunikálja a munkatársakat érintő kellemetlen döntéseket?
Milyen módon alakítson a korban és nemben, illetve szaktudásban eltérő beosztotti gárdából igazi csapatot?
Hogyan tud motiváló környezetet teremteni?
Hogyan tudja a nagyfokú stressz megfelelően feldolgozni?
Miként tudja idejét a leghatékonyabban beosztani?

Lerf Andi