Büszkén mutatjuk be Év Fiatal Vezetője 2015 díjunk különdíjasát, Domahidi Ákost, akivel múlt héten, a KlubRádió Vállalkozók Klubjában készült interjú, fiatalok vezetői pozícióba kerüléséről, tudatosságról és az utánpótlás neveléséről. Ennek leiratát az alábbiakban olvashatjátok.

Kárpáti Iván (műsorvezető): - A Fiatal Vezetők Akadémiáját működtető Coaching Team alapítóinak kiemelt célja, hogy magas szinten képezzenek fiatal vezetőket. A vezetők akadémiája 2015-ben kiírt „Év fiatal vezetője díja” is ezt a célt szolgálja tulajdonképpen. A pályázat a vezető szerep tudatos megélését, a vezetői képességek folyamatos fejlődésének igényét, a tudatosságot helyezi előtérbe. A pályázat különdíjasa Domahidi Ákos, ő a vendégem, 2010 óta az Andrássy Egyetem kancellárja. Tanulmányai jelentős részét Németországban végezte, kancellárként felelősségi körébe tartozik a költségvetés, a személyügyek és még annyi minden más, amiről majd azért fogunk beszélgetni. Jó napot kívánok!

Domahidi Ákos: - Jó napot kívánok! Köszöntöm a hallgatókat!

Műsorvezető: - Nem lehet egyszerű ezen a poszton feltűnni, bár ön még ha jól tudom azelőtt lett ugye kancellár, hogy ez állami szinten is megjelent volna a felsőoktatásban és sok negatív hírt láthattunk ebben a témában, miközben mint a mellékelt ábra is mutatja, ez a poszt alapvetően nem az ördögtől való, sőt. Mondana erről valamit, hogy hogy lehet ezt jól csinálni?

Domahidi Ákos: - Én azt gondolom, hogy természetesen a kancellárok sem értenek mindenhez és annak ellenére, hogy valóban mind az enyém, mind pedig a kollégáimnak, az állami intézményekben dolgozó kollégáimnak a portfóliója az igen széles körű, szerintem egyikünk sem állítja, hogy valamennyi területhez értünk. Ezt azért is merem ilyen határozottsággal mondani, hiszen maga a rendszer, mint az egyébként a bevezetéskor elhangzott, ennek a rendszernek vannak előzményei, méghozzá Németországban. És abban az esetben, hogyha belegondolunk, hogy több tízezer hallgatóval rendelkező nagy múltú németországi egyetemek működtek ebben a rendszerben, ahol az úgynevezett operatív és úgymond nem szakmai kérdéseknek egyszemélyi vezetője van a kancellár személyében, akkor azt gondolom, hogy ez működhet a világ más területein is, így Magyarországon is. Ennek szerintem nyilvánvalóan az egyik kulcsa az az, hogy hogyan lehetséges ezt a nagy, széles spektrumot átlátni, hogy az embernek megfelelő csapatot kell építenie. Ezért én egyébként a pályázatomban is erre különösen nagy hangsúlyt fektettem, hogy egy vezetőnek az egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy megfelelő csapatot tudjon építeni és ezzel a csapattal együtt tudjon működni és így lehetséges ezeknek a széleskörű területeknek az átlátása.

Műsorvezető: - Mennyire probléma az még, - hát az én szubjektív véleményem az, hogy talán egyre kevésbé, - hogy most már ilyen vezetői posztokon, mint amilyen az öné is, egyre több a harmincas éveiben járó ember. Hogy Németországban ez hogy van, arról esetleg mondhat néhány mondatot, de Magyarországon jelenleg ezen már túllépett-e az egész rendszer, a gazdaság, a közigazgatás vagy akár a felsőoktatás, hogy fiatalok is bekerülhetnek ilyen pozíciókba, megvan-e a kellő tekintélyük, hallgatnak-e rájuk, hogy néz ez ki most ön szerint?

Domahidi Ákos: - Ez egy nagyon jó kérdés. Én azt gondolom, hogy egy ponthoz nyúlnék vissza, amit ön említett, az a tekintély kérdése. Ez ugye egy felsőoktatási intézmény esetében különösen nagy hangsúly alá esik, hiszen azért alapvetően a felsőoktatás az egy tradicionális rendszer, ahol a tekintélynek sokkal nagyobb jelentősége van. Én azt tudom mondani, a saját tapasztalataimat tudom elmondani. Én azt gondolom, hogy nyilvánvalóan, amikor én elkezdtem a munkámat, akkor így 28-29 évesként bekerülve ebbe a pozícióba nem mondhatnám, hogy bármiféle tekintélyem lett volna az egyetemen. Azt viszont most már merem állítani, hogy így lassan hatéves működést követően sikerült ezt a tekintélyt kivívnom. Ez nem az életkorom miatt van, hiszen még most is csak 35 éves leszek nemsokára, hanem azért, amit letettem az asztalra. Én azt gondolom, hogy, tehát az Andrássy Egyetemen működött az, hogy a teljesítmény számított, nem pedig az, hogy ki hány éves, illetve hogy honnan érkezett. Nem lennék meglepődve, hogyha ez a fajta szemlélet azért a nagy magyarországi állami egyetemeken még nem honosodott volna meg, hanem hogy erre még egy kis időnek kell eltelnie, hogy ez a szemlélet meghonosodjon. Kérdezte ugye a külföldi tapasztalataimat.

Műsorvezető: - Igen.

Domahidi Ákos: - Én járok elsősorban német nyelvterületen, Németországba, Ausztriába, Svájcba partnerintézményekhez és azt látom, hogy egyáltalán nem mondható kivételnek, hogy viszonylag fiatal korosztály is megtalálja a számítását egy ilyen típusú úgynevezett adminisztratív menedzseri pozícióban egy azért mégis inkább a közszférához közelebb álló szervezetben.

Műsorvezető: - Világos. Ugye ahhoz, hogy fiatal vezetők kerüljenek megfelelő pozícióba, hát először is kell egy idősebb vezető, aki meglátja bennük ezt a lehetőséget és hajlandó abba időt, energiát fektetni. adott esetben, hogy kinevelje az utána jövő generációkat. Azok a vezetők nálunk, mondták nekem HR szakemberek, mondjuk akik akár saját céget alapítottak a rendszerváltás környékén, akár akkor kerültek vezető pozícióba, mostanában mennek nyugdíjba és sokat beszéltek nekem arról ezek a szakemberek, hogy hát őnáluk még nem volt meg annak a nem is hogy az igénye, de annak a tapasztalata, hogy kineveljék az utódaikat, ez egy külön mesterség, mondhatni így. Ön Németországban szocializálódott nem kis részben, ott gondolom ez működik. Magyarországon megvannak már ennek az alapjai, tehát a mai 50-es, 60-as vezetői generáció fektet arra, tesz abba energiát, hogy kineveljék az utódokat, akár a cég érdekében is?

Domahidi Ákos: - Én itt megint csak a saját tapasztalataimra tudok visszanyúlni. Én azt gondolom, hogy az én esetemben ez működött, de én itt inkább egy másik aspektust jelenítenék meg, ugye kérdezte a németországi vagy hát külföldi tapasztalataimat. Ott ez a fajta kinevelés, és hogyha most konkrétan a kancellári pozícióról beszélünk, ez abszolút tudatosan működik. Számos olyan úgynevezett képzőhely van, ezek általában egyetemekhez vagy kutatóközpontokhoz kapcsolódnak, ahol tudatosan a kancellári pozíciók külön eléréséhez kapcsolódó különböző stációkra való felkészülésre kapcsolódóan képzéseket tartanak. Több egyesületbe, civil szervezetekbe is tömörülnek a kancellárok, illetve az egyetemi adminisztrációban dolgozó alkalmazottak és ők tulajdonképpen egy egész országra kiterjedő továbbképzési, utánpótlás képzési mechanizmust építettek föl maguk. Ez azt gondolom, hogy egy alulról jövő kezdeményezés és ott nagyon jól működik. Tehát azt állítom, hogy ezekben az országokban van egy sajátos, tudatos utánpótlás képző igény, ami alulról érkezik, és erre vonatkozóan van egy rendszer is, egy mechanizmus, ami ezt működteti és értelemszerűen ott az az aspektus, és visszakanyarodnék akkor mégiscsak ahhoz a ponthoz is, amit a kérdésében feltett, tehát nyilvánvalóan ezeken a képzőhelyeken az oktatók azok a senioritásnak az előrehaladottabb fokán álló gyakorló vagy adott esetben éppen frissen az aktív élettől visszavonult, tapasztalt felsőoktatási szakemberek, akik így a tudásukat így ott átadják. Azt gondolom, hogy erre szerintem egyébként Magyarországon is szükség lenne és én örülnék neki, hogyha nyilván ez a rendszer megerősíti a létjogosultságát, akkor én azt gondolom, hogy ugyanúgy, mint ahogy Németországban is, egy alulról jövő építkezés volt, Magyarországon is föl fog ez az igény merülni és bízom benne, hogy ehhez kapcsolódóan ki fog alakulni egy ilyen gyakorlatilag szervezeti formában megvalósuló utánpótlás képzés.

Műsorvezető: - Mondta, hogy 35 éves. Egy 35 éves vezető milyen munkatársakkal veszi körül magát, inkább fiatalokkal vagy idősebbekkel, vagy ez nem számít, hanem csak a teljesítmény meg a tudás, illetve hogy tud kommunikálni olyan beosztottjaival, akik adott esetben 10-20 évvel idősebbek önnél?

Domahidi Ákos: - Ez egy nagyon fontos kérdés, amit föltett. Tehát először is válaszolnék a milyen típusú munkatársakkal veszem körül magamat? Mindenféle korosztályból vannak kollégáim, tehát vannak, akik fiatalabbak nálam, vannak, akik nagyjából velem egyidősek és vannak, akik nálam idősebbek. Én azt gondolom, hogy egy vezetőnek minden esetben határozottnak kell lennie. Ez az idősebb korosztállyal kapcsolatos kommunikáció esetében nem mondom, hogy nem jelent kihívásokat, de abban az esetben, hogyha a határozottság és a tiszteletnek az egyensúlyát meg tudja valaki tartani, akkor ez működik. És nyilvánvalóan itt is az a döntő, hogy az adott vezető úgymond az általa az asztalra tett dolgok miatt el legyen ismerve a munkatársa vagy a beosztottja által, mert ebben az esetben elfogadja tőle azt is, hogyha vezetőként lép fel vele szemben és határozottan utasítja adott esetben valamilyen feladat elvégzésére. Nekem ezzel kapcsolatban nincsenek rossz tapasztalataim, tehát örököltem is idősebb kollegákat, vettem is fel idősebb kollégákat és azt kell mondanom, hogy jól működött a velük való együttműködés, nem volt soha sem ebből fakadó problémám.

Műsorvezető: - Domahidi Ákos, az Andrássy Egyetem kancellárja volt a vendégem. Még egyszer gratulálok a díjhoz és további jó munkát kívánok! Köszönöm, hogy velünk volt!

Domahidi Ákos: - Én is köszönöm szépen!


KlubRádió
2016.01.19
14:20 - 14:30