A TED.com az inspiráló beszédek tárháza. Százával találunk különböző előadásokat a legkülönbözőbb témákban, a világ minden tájáról érkező emberektől. Jelmondatuk, az „Ideas Worth Spreading” pedig arra ösztönöz és bíztat bennünket is, hogy ötleteinket és elképzeléseinket merjük a világ felé közvetíteni és átadni.
De mi történik akkor, ha mi azt látjuk, hogy a mondandónk nem mozgatja meg a közönségünket? Mi van akkor, ha mi 100%-osan elhivatottak és elkötelezettek vagyunk egy téma iránt, de amikor beszélünk róla, csak unatkozó, saját gondolataikban elmélyedő emberekkel találjuk szembe magunkat? Esetleg azt is láthatjuk, hogy másvalaki egy középszerű ötlettel azonban hatalmas sikereket ér el... Érdemes elgondolkodnunk, hogy mennyire megfelelő az előadásmódunk, hiszen rengeteg múlik azon, hogyan is közvetítjük az információkat.
Íme néhány hasznos gondolat, mely segítségünkre válhat egy igazán inspiráló, figyelemfelkeltő és -fenntartó beszédhez.
Először is, talán a legfontosabb az, hogyan fogalmazzuk meg a mondandónkat. Simon Sinek, egy sikeres TED előadó szerint, az igazán nagy vezetők a racionális megközelítés helyett, az elképzeléseiket, világnézeteiket és hitüket közvetítik először, és ebből kiindulva haladnak a konkrétumok felé. Azt kell megfogalmazni elsőként tehát, hogy miért beszélünk az adott témáról, hogy ezt miért tartjuk egy mindenki számára fontos tudásnak. Ezután következik pl. a megvalósítás, vagy a termék szempontjából a hogyan és a konkrét dolog kifejtése.
Nancy Duarte, egy másik kiváló inspirációs előadó úgy tartja, ha úgy tudjuk közvetíteni az ötleteinket, hogy azok rezonáljanak az emberek saját gondolataival, ők elfogadják azt. De mégis, hogyan érhetjük el ezt a jelenséget? Fontos, hogy ne hanyagoljuk el az emberi kapcsolódási pontokat; vonjuk be a közönséget, igyekezzünk az érzelmeikre hatni, és ők nevetéssel, ámulattal, aggódó pillantásokkal, vagy esetleg tapssal fognak reagálni. Egy biztos, ekkor sikerült bevonnunk őket. A cél az, hogy az információkat emocionális töltettel vegyítsük, hiszen a tisztán analitikus megközelítés csak semleges. Például, rövid, szemléltető történetek keretében sokkal életszerűbb és hatásosabb lehet akár egy-egy igen tényszerű állítás is. Figyeljünk azonban arra is, hogy ne essünk át a ló túloldalára; az analitikus és érzelmi tartalom között mozogva érzelmi csúcsokat hozzunk létre, ezzel folyamatosan teremtve és feloldva a feszültséget.
Egy másik kulcseleme a sikeres előadásnak a gondolatok vonala és sorrendje. Steve Jobs és Martin Luther King ezreket megmozgató beszédjeiben azok felépítése a közös; megfogalmazzák a jelenbeli helyzetet, mint egy állapotot, majd felvetik, hogy mi is lehetne például a jövőben, vagy egy eszme megvalósulását követően a helyzet (ahol a jelenbeli probléma már kicsinek számít). Majd újra visszatérnek a jelenbe, az adott, aktuális helyzethez, és újra, vissza a lehetőségekhez; egészen addig, amíg a status quo abnormálisnak hat majd. Ezzel az oda-vissza mozgással olyan dinamikát adnak a beszédüknek, mely ösztönzi az embereket arra, hogy valóban el akarják érni az általuk bemutatott lehetőségeket. Mindezt pedig egy új világot bemutató, már-már dramatikus és művészi befejezéssel zárják.
Mit tehetünk emellett a gyakorlati megközelítés szempontjából? Először is, alaposan készüljünk fel, és gyakoroljunk, gyakoroljunk és gyakoroljunk. Ha rutinossá válunk mondandónk előadásában, elkerülhetjük a felesleges töltelékszavakat (vagy hangokat), és magabiztosabbak is leszünk, ezen kívül pedig rengeteg lazító és bemelegítő technikát alkalmazhatunk, ha esetleg lámpalázasak lennénk.
Lehet, hogy nem álmodozunk arról, hogy olyan tömegekhez eljutó beszédeket tartsunk, mint Steve Jobs, vagy Martin Luther King, vagy nem érezzük ügyünk fontosságát olyan sürgetőnek, mint az övüké, és „csak egy egyszerű meetingre” szeretnénk felkészülni, mégis érdemes figyelembe vennünk a fenti szempontokat, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy meghallgassuk, és befogadjuk egymás üzenetét.
Fekete Bernadett
